Deze zomer omdat we dichtbij waren hebben we twee keer een bezoek gebracht aan de familie in Gyoma. We hebben besloten om liever twee keer voor enkele dagen te gaan dan een keer voor een kortere periode. Op deze manier konden we ook de verjaardag van Hajni en de feestdag van Dédi meevieren in augustus.
Családlátogatás
Ezen a nyáron mivel a közelben voltunk kétszer is ellátogattunk Gyomára a családhoz. Úgy gondoltuk, hogy inkább kétszer megyünk rövidebb időre, mint egy alkalommal hosszabb időre. Ily módon volt lehetőségünk arra is, hogy augusztusban együtt ünnepeljük Hajni születésnapját és Dédi névnapját.
Na een moeilijke start van de vakantie waren we er toch in geslaagd om werk en ontspanning te combineren. Tijdens de 6 weken in Hongarije hadden we heel mooi weer, slechts enkele dagen moesten we warmere kleren aantrekken. We hebben elke dag iets in of rond het huis gewerkt of geregeld, maar elke dag maakten we in de namiddag even goed tijd om naar het Balatonmeer te wandelen en van het water en het strand te genieten. Voor Karolina betekende dat vooral op de autootjes gaan zitten, na ongeveer 5 minuten in het meer te baden. We hebben veel gedaan gekregen, maar toch minder dan we oorspronkelijk gepland hadden. Zes weken is lang, maar toch niet lang genoeg - zo bleek het. We hebben een gasketel laten installeren, de helft van de afsluiting in orde gebracht, een tuinhuisje laten opzetten en de oprit laten verlengen, het tuinspeelgoed grondig geschuurd en geverfd, en we hebben het huis bijna volledig bemeubeld. Er was helaas geen tijd om binnenshuis te verven, dat is voor volgend jaar.
Nyár 2009: munka és pihenés
A peches kezdetet követően sikeresen kombináltuk a munkát a pihenéssel. A Magyarországon töltött 6 hét alatt szinte végig jó időben volt részünk, csupán néhány napon kellett melegebb ruhát magunkra öltenünk. Minden nap dolgoztunk valamit a házon vagy intéztünk valamit, de minden délután szántunk arra is időt, hogy elsétáljunk a Balatonhoz, és élvezzük a vizet és a strandot. Ez Karolina esetében leginkább azt jelentette, hogy 5 perc fürdőzés után a kisautók felé vette az irányt. Sok munkát sikerült ugyan elvégeznünk, mégis kevesebbet, mint eredetileg terveztük. A hat hét hosszú idő, de mint kiderült, nem elég hosszú. Beszereltettük a gázfűtést, rendbe tettük a kerítés felét, építtettünk egy kerti pihenőt és meghosszabbítattuk a kocsibejárót, a hintát alaposan lecsiszoltuk és szépen lefestettük, a házat pedig majdnem teljesen bebútoroztuk. Arra sajnos már nem maradt idő, hogy bent is fessünk, az a jövő nyárra maradt.
Július 3-án végre elérkezett a várva várt pillanat: elmúlt az utolsó munka- és bölcsis nap, és megkezdhettük jól megérdemelt szabadságunkat. Másnap este el is indultunk a lakóautóval Magyarországra, szokásunkhoz híven fáradtan, rohanva és kissé idegesen. Az útnak kellően motorizálva vágtunk neki: a lakóautó mögötti utánfutón jött velünk apa motorja is. A motor természetesen nem naradhatott otthon, noha anya előre mondta apának, hogy úgysem lesz ideje motorozni. És a motor különben is veszélyes. A motor mellett még két ruhásszekrénynek is jutott hely az utánfutón. Hogy a gépjárműflotta teljes legyen, Guy, apa egyik kollégája és barátja két nappal később Magyarországra hozta az autónkat is (a csomagtartóban 3 zsák cementtel (75 kg), arra az esetre, ha Magyarországon esetleg cementhiány lenneJ))), hogy apa az utánfutóval teljes kényelemben intézhesse a nagybevásárlást. Balatonakaliban a garázsban állt még két bicikli, így kedvünkre válogathattunk a közlekedési eszközök között. Anya egyáltalán nem örült ennek a hurcolkodásnak, ám meg kellett ígérnie apának, hogy egyetlen egyszer sem mondja azt, hogy Én megmondtam előre, ha esetleg valami rosszul sülne el.
200 km vidám autózás után sötét felhők telepedtek a németországi autópályákra és a hangulatunkra: Köln mellett durr-defektet kaptunk! Mi az egészet észre sem vettük, csak azt, hogy hirtelen minden körülöttünk lévő teherautó elkezdett vadul dudálni. Erre csak megnéztük, mi lehet a gond. És na tessék, durr-defekt az utánfutón, a motor alatt. Így anya rögtön mondhatta is: Én megmondtam előre, mire apa kissé ideges lett. Apa telefonált a biztosítónak, hogy küldjenek egy autómentőt a helyszínre, de szegény báránykák sehogy sem tudtak a térképen elhelyezni minket: nem találták az Aachen és Köln közötti autópályát! Na, akkor telefonáljunk az ADAC-nak. Apa először megszámolta a pénzecskéjét, mert gondolta, hogy ez nem lesz olcsó mulatság. És milyen igaza volt! Az első kérdés így hangzott: Van maguknál pénz?. Válasz: Van. Akkor jó, mert a kerékcsere 250 euróba fog kerülni, az új pótkerék pedig 150-be. Hát akkor ez most így esett, ha muszáj, muszáj. Majdnem éjfél volt, mire folytathattuk az utunkat, egy 3 órás kényszerpihenő után. Akkor viszont apa nem mert 70 km/óránál gyorsabban menni. Nem kell számológép ahhoz, hogy kiszámoljuk, mennyi ideig tartott ebben a tempóban az 1300 km-es út. Nagy volt az örömünk, amikor vasárnap délután végre felcsillant előttünk a Balaton kék vize.
A bajoknak azonban még nem volt vége. Hétfőn reggel jöttek a gázszerelők. Apa motorja útban volt, apa pedig azt hitte, hogy azonnal arrébb kell vinnie, és sietett, hogy drága kincsének új helyet keressen. De ó, mizéria, a motor eldőlt és egy nagy repedés lett az oldalán. Apa természetesen ettől teljesen kiborult és nagyon elkeseredett, de estére azért visszatért a jókedve. Amikor már tényleg nagyon későre járt, anya és apa hosszas tanakodás után úgy döntöttek, hogy felhívják Guy-t és megkérdezik, hogy még messze jár-e, mert egész nap nem hallottak felőle semmit. Guy abban a pillanatban kb. 200 m-re volt a házunktól, de sajnos a rendőrség is, és az utcánk sarkán meg is büntették vezetés közbeni telefonálásért. Ne is említsük, hogy Guy életében először akkor használt mobiltelefont.
Így kezdődött hát a nyaralásunk, de szerencsére a későbbiekben nem volt részünk hasonló eseményekben.
Zomervakantie 2009
Op 3 juli was het zover: de laatste werk- en créchedag zat erop en mochten we aan onze welverdiende zomervakantie beginnen. Anderendaags 's avonds vertrokken we dus met de mobilhome zoals gewoonlijk doodmoe, gehaast en lichtjes geirriteerd richting Hongarije. We waren wel goed gemotoriseerd: achter de mobilhome trokken we nog een aanhangwagen met de motor van papa erop. Die moest natuurlijk absoluut mee, ook al zei mama tegen papa dat hij toch nooit tijd zou hebben om ermee rond te rijden. En een motor is daarenboven ook gevaarlijk. Naast de motor lagen er ook nog twee kleerkasten op de aanhangwagen. Om het beeld en het wagenpark compleet te maken reed Guy, een collega en goede vriend van papa twee dagen later met onze auto (met drie zakken cement in de koffer (75 kg) voor het geval dat er in Hongarije geen cement te vinden zou zijn) ook naar Hongarije zodat papa in alle comfort met de aanhangwagen boodschappen zou kunnen gaan doen. En in de garage in Balatonakali stonden er ook nog twee fietsen, keuze genoeg dus. Mama was allesbehalve blij met deze verhuis, maar zij moest aan papa beloven dat ze geen enkele keer ging zeggen: "Ik heb het toch op voorhand gezegd" als er iets mis zou gaan.
Na 200 km vrolijk rijden kwamen er donkere wolken boven de Duitse snelwegen en onze gemoederen liggen: nabij Keulen kregen we een klapband. We hebben het niet eens gemerkt, maar opeens begonnen alle vrachtwagens rond ons als zotten te claxoneren. Dan maar eens kijken. En kijk eens, we hadden een klapband aan de aanhangwagen, onder de motor. Mama kon dus direct eens zeggen: "Ik heb het toch op voorhand gezegd", waardoor papa lichtjes geirriteerd geraakte. Hij belde naar Ethias om een depannagedienst ter plaatse te krijgen, maar die arme schapen konden ons niet op de kaart plaatsen. Ze konden op de kaart de snelweg tussen Aken en Keulen niet vinden. Dan maar naar ADAC bellen. Papa ging eerst zijn centen tellen, want hij dacht dat dat geen goedkope grap zou zijn. En gelijk had hij! Eerste vraag: hebben jullie geld bij? Ja. Dan is het in orde want het zal 250 euro kosten voor het vervangen van de wiel en nog eens 150 euro voor een nieuwe reservewiel. Tja, wat doe je dan, als het moet, moet het . Het was bijna middernacht toen we eindelijk weer konden vertrekken, na 3 uur stilstaan. Maar dan durfde papa niet sneller dan 70km/uur rijden. Je hebt geen rekenmachine nodig om te berekenen hoelang de reis van 1300 km in dit tempo heeft geduurd. Wat waren we blij toen we zondagnamiddag eindelijk het Balatonmeer in ons vizier hadden.
Maar de ellende was nog niet voorbij. Op maandagmorgen kwamen er mensen om een gasketel te installeren. De motor van papa stond blijkbaar in de weg en papa dacht natuurlijk dat die onmiddellijk wegmoest, en hij haastte zich om zijn dierbare bezit te verplaatsen. Maar oh god, de motor was gevallen en er was een barst in de plastic afdekking aan de zijkant. Papa was natuurlijk in alle staten en treurde hij erg om dit voorval, maar tegen dat de avond viel bedaarden de gemoederen wel. Toen het al heel laat was, besloten mama en papa om eventjes naar Guy te bellen om te vragen of hij nog ver weg was want zij hadden de hele dag niets van hem gehoord. Guy reed al op dat ogenblik zo een 200 m van ons huis, maar helaas de politie ook, en Guy werd zo om de hoek van onze straat beboet wegens telefoneren achter het stuur. Om maar te zeggen dat dit de eerste keer in zijn leven was dat hij een GSM gebruikte.
Dit was dus het begin van onze vakantie, maar verder hadden we gelukkig geen last van gelijkaardige gebeurtenissen.
Áldozócsütörtök és pünkösd alkalmából végre néhány nap pihenés törte meg a munkanapok rohanó tempóját. Pünkösdkor a tengerhez is eljutottunk. Egy dolgot le kell szögeznünk: Karolina utálja a homokot.
Hemelvaart en Pinkster
Met Hemelvaart en Pinkster hadden we enkele dagen rust om van de hastige tempo van de werkdagen te bekomen. Met Pinkster zijn we naar de zee geweest. Voor alle duidelijkheid: Karolina haat de zand!
Az elmúlt hetekben, hónapokban Karolina rengeteget változott, hatalmas lépést tett előre. Elérkezett fejlődése egyik legfontosabb állomásához: március közepén, 15 és fél hónapos korában elkezdett járni. Először csak botladozva, sokszor hasra esve, de az eltelt időben sokat csiszolt a technikáján, és manapság már stabilan közlekedik. Igaz, ha fáradt, még mindig sokat esik, különösen esténként.
Miután elkezdett járni, Karolina elkezdett beszélni is. Egyre több szót mond, és az utóbbi időben a szavakat kezdi összefűzni egyszerű mondatokká. Kezdi megérteni az összefüggéseket, a tulajdonviszonyokat, pl. melyik autó kié, melyik papucs kié, mama auto, vagyis anya elment az autóval, apa auto, vagyis az autó apáé. Sokszor persze nem értjük, hogy mit mond, és csak találgatunk. Egyes szavakat hollandul mond (pl. buiten - kinn), más szavakat pedig magyarul (pl. alma, maci, víz, cipő, paci, cica, nyuszi), és persze vannak univerzális szavak, mint autó, bébi, banán, vau-vau. A szavakat még nem mindig sikerül tisztán kimondani, így a cica sokszor tita, a maci mahi, a cipő pici, a víz vis, a pancsi és a paci ugyanúgy hangzik.
Amióta Eddy egy hétig Svédországban volt, Karolina gyakran mutat fel az égre és mondja "apa", vagyis hogy apa elment a repülővel.
Karolinának már van bilikéje is. Igaz, még semmi nem került bele Bumbán kívül, de a látványa már nem idegen. Remélhetőleg az ismerkedést hamarosan felváltja az aktív használat.
Een grote stap vooruit
Tijdens de laatste maanden en weken is Karolina enorm veranderd, ze heeft een grote sprong vooruit gemaakt. Midden maart heeft ze een van de belangrijkste haltes van haar ontwikkeling bereikt: op de leeftijd van 15 maanden begon ze te lopen. In het begin eerder met veel vallen en opstaan, maar intussen heeft ze haar techniek verfijnd en tegenwoordig loopt ze al heel stabiel. Ze valt nog altijd veel als ze moe is, vooral 's avonds.
Nadat ze was begonnen te lopen, begon Karolina steeds meer te praten. Ze gebruikt steeds meer woorden en de laatste tijd probeert ze de woorden in simpele zinnen samen te voegen. Stilaan begrijpt ze het verband tussen de dingen en de eigendomsverhoudeingen, bvb. welke auto of welke schoen behoort tot wie, mama auto, dwz. dat mama is weg met de auto of die auto is van mama, papa auto papa is weg met de auto of die auto is van papa. Vaak begrijpen we natuurlijk niet wat ze wil zeggen en dan moeten wij maar gissen. Sommige worden zegt ze in het Nederlands (bvb. buiten), en sommige worden in het Hongaars (bvb. alma, maci, víz, cipő, paci, cica, nyuszi dwz. appel, beertje, water, schoen, paardje, poes, konijntje), en er zijn natuurlijk ook univerzele worden zoals auto, baby, banaan, wau-wau. De uitspraak is niet altijd geheel duidelijk, en zo wordt bvb. van "cica" "tita", van "maci" "mahi", van "cipő" "picő", van "víz" "vis".
Sinds Eddy in Zweden geweest is wijst Karolina vaak naar de hemel en zegt ze "apa", dwz. dat papa met het vliegtuig is weggeweest.
Karolina heeft al een klein WC'tje. Buiten Bumba is daar nog wel niets in geweest, maar het zicht is ten minste niet meer vreemd. Hopelijk zal de kennismaking binnenkort plaats maken voor het actieve gebruik ervan.
De krokusvakantie hebben we dit jaar in Spanje in Fuengirola doorgebracht in plaats van te gaan skiën. Daar de zomer nog ver is, vonden we het een goed idee om, na de ongewoon lange en koude winter, ons opnieuw met wat zon en vitamines op te laden. We opteerden voor een weekje Spanje met het vliegtuig vanuit Eindhoven.
De week was (veel te) snel om en we hebben ons goed geamuseerd. Het weer was mooi, met elke dag temperaturen rond de 18 graden, en de zon scheen alle dagen (behalve de voorlaatste dag, toen regende het). We hadden dus al een voorsmaakje van de lente.
Het vliegtuig landde in Malaga, waar we een auto hebben gehuurd om verder te rijden naar ons hotel in Fuengirola, ongeveer 30 km van Malaga. Reizen met het vliegtuig viel goed mee, zowel op de heen- als terugvlucht. Karolina heeft zich heel goed gedragen, ze weende niet, en op de terugweg sliep ze zelfs een uurtje. Wonder boven wonder heeft ze in Spanje ook in de auto niet geweend. Ze was in alles heel erg geïnteresseerd: in de auto's, de moto's, de fonteinen, de zee en de etalages. Als ze een restaurant of café zag, zei ze direct: njam-njam. Ze genoot met volle teugen van de reis. We hebben veel gewandeld en enkele korte uitstapjes gedaan, omdat het met Karolina toch moeilijk zou zijn geweest om ver te gaan. We zijn naar Malaga geweest, naar Marbella, naar Torremolinos en Benalmadena en twee keer naar Mijas, een mooi bergdorpje. Fuengirola zelf, waar ons hotel zich bevond, is een typisch Spaanse badstad. Gelukkig konden Malaga en Marbella hun oorspronkelijke staat vrij goed bewaren, zonder (te)veel hoogbouw.
Hieronder enkele foto's van onze vakantie.
Farsangi szünet a nagy víznél
Az idei síszünetet síelés helyett Spanyolországban töltöttük, Fuengirolában. Ugyan a nyár még messze van és igazi tengerparti nyaralásnak ez a vakáció emiatt nem volt nevezhető, úgy gondoltuk, hogy a szokatlanul hosszú és hideg tél után mindannyiunknak jót tesz, ha újra feltöltődünk vitaminokkal. Egy hétre mentünk repülővel, Eindhovenből. A hét gyorsan eltelt, és szerencsére jól. Az idő jó volt, szinte mindennap 18 fok körüli hőmérsékletekkel (kivéve az utolsó előtti napon, amikor is esett az eso), és szinte végig sütött a nap. Vagyis igazi tavaszias időnk volt. A repülőnk Malagában szállt le, a szállodánk pedig onnan kb. 30 km-re volt Fuengirolában, egy tengerparti városban. Béreltünk egy autót, és azzal mentünk tovább. A repülőút jó volt, oda is, vissza is. Karolina nagyon jól viselkedett a repülőn, nem sírt, igaz, odafelé nem aludt, visszafelé viszont igen, egy órát. Csodák csodájára Spanyolországban az autóban sem sírt, hanem nézelődött. Minden nagyon érdekelte: az autók, a motorok, a szökőkutak, a tenger, a boltok kirakata. Ha meglátott egy éttermet, rögtön mondta, hogy nyam-nyam. Vagyis nagyon élvezte az utazást. Sokat sétáltunk, egy kicsit kirándultunk is, bár Karolinával messzire nem tudtunk menni. Megnéztük Malagát, jártunk Marbellában és Mijasban, ami egy szép kis hegyi falu. Maga Fuengirola, ahol a szállodánk volt, egy tipikus spanyol tengerparti város, tele többtízemeletes betonházakkal. Marbella és Malaga azonban szerencsére elég szépen megőrizte eredeti jellegét, túl sok toronyház nélkül.
Tijdens de maanden sinds haar eerste verjaardag heeft Karolina een forse vooruitgang geboekt: ze is ferm gegroeid en heeft veel bijgeleerd, en haar eerste schoentjes zijn ook al bijna versleten (zilverkleurig, groot sucess in de crèche). Nadat ze routine heeft opgedaan in het opstaan (eerst zich aan iets vasthoudend en daarna zonder zich vast te houden), begon ze geleid aan onze handen rond te lopen, en tegenwoordig durft ze ook al enkele meters zelfstandig af te leggen. Haar autootje duwt ze liever zelf in plaats van erop te gaan zitten en geduwd te worden. Ze weet al dat je de televisie kunt aanzetten door de afstandsbediening ernaar te richten en op een knop te drukken (het is gelukkig nog maar theoretische kennis, de uitvoering in de praktijk is er nog niet); ze weet dat de schoentjes aan de voetjes horen gedragen te worden, de muts op de kop, en de sjaal leggen we rond onze nek. Ze weet hoe men zijn haar moet kammen en hoe we onze handen met crème insmeren. Ze houdt van orde en properheid: ze raapt de kruimels op van de grond en ze geeft die aan mama en papa om weg te gooien, ze legt de blokjes mooi terug in hun doos om ze vervolgens weer eruit te gooien. Ze houdt enorm veel van boeken en leest dus veel, ze is dol op honden, en kijkt heel graag rond in de tuin en naar de vogels die rondvliegen. Sinds Karolina begon te lopen, eet ze enorm veel, en ze eet vooral graag wat mama en papa ook eten, wat dat ook moge zijn, en ze eet die dingen zelfs op als ze die niet lust. Als mama rozenbottelthee drinkt, moet Karolina ook dezelfde theedrinken, ook al krijgt ze daar kippenvel vanJ)) Karolina is heel erg goedhartig: ze deelt haar drank en eten met alles en iedereen. Als ze ziet dat we met een vork eten, dan wil ze ook met een vork eten, en haar vork het liefst alleen vasthouden. Als we koffie drinken, neemt ze ook een koffiepauze: ze drinkt haar water uit een koffiekop. Ze weet dat het eten in de frigo ligt en als ze honger heeft, wijst ze direkt naar de frigo dat we daar njam-njam moeten uithalen, en liefst zo snel mogelijk. Want geduldig zijn we niet echt.
Majdnem 15 hónaposan
Karolina az első születésnapja óta eltelt néhány hónapban látványosan fejlődött: rengeteget nőtt és sokat ügyesedett, már szinte elnyűtte az első pár cipőjét is. Miután rutint szerzett abban, hogy hogyan kell felállni (először kapaszkodva, aztán kapaszkodás nélkül), elkezdett kézenfogva lépegetni, és az utóbbi napokban már önállóan is megtesz néhány métert. A micimackós kisautót is tolja, ahelyett, hogy ráülne és mi tolnánk őt. Már tudja, hogy a tévét úgy kell bekapcsolni, hogy a távirányítót a tévére irányítjuk és megnyomunk egy gombot (szerencsére egyelőre ezt csak elméletben tudja, a gyakorlati kivitelezés még várat magára), tudja, hogy a kis cipőt a lábra kell felhúzni, a sapkát a fejre, a sálat pedig a nyakunk köré kell tekerni. Tudja, hogy kell megfésülködni, a kezünket és az arcunkat bekencézni. Szereti a tisztaságot és rendet: a földről felszedegeti a morzsákat, és a kezünkbe adja, hogy dobjuk ki, az építőkockákat pedig szépen visszateszi a dobozukba hogy utána újra kiborítsa őket. Nagyon szereti a könyveket, sokat olvas, szereti a kutyákat, és nagyon szereti bentről nézni a kertet és a fák ágaira szálló madarakat. Amióta elkezdett járni, rengeteget eszik, és főleg azt szereti enni, amit mi eszünk, legyen az bármi, akkor is megeszi, ha nem ízlik neki. Ha anya csipkebogyóteát iszik, akkor Karolina is azt kér, igaz, hogy kirázza tőle a hidegJ)) Nagyon jószívű: mindent és mindenkit megetet, megitat. Ha látja, hogy mi villával eszünk, akkor ő is villával szeretne enni, és ő akarja egyedül fogni. Ha kávét iszunk, akkor ő is kávézik: a vizet kávéscsészéből issza. Tudja, hogy az étel a hűtőben van, és ha éhes, akkor rögtön a hűtőre mutat, hogy onnan kell valami hamifélét előszedni, lehetőleg gyorsan. Türelemnek ugyanis kissé híjján vagyunk.
Na een jaar vol veranderingen (de drukte met een baby, een nieuwe functie voor Eddy, uitkijken naar een vakantiehuisje aan het Balatonmeer,...) keken wij uit naar de kerstvakantie die we dit jaar volledig in Hongarije hebben doorgebracht. Gelet op het feit dat het op dit ogenblik nog altijd bijna onmogelijk is om met Karolina met de auto reizen, hebben we na lang nadenken besloten om met de mobilhome naar Hongarije te gaan. Ter plaatse brengt dit nochtans problemen met zich mee gezien dat het niet gemakkelijk is om een parkeerplaats te vinden. We hebben 's nachts gereden waardoor we geen verkeersproblemen hadden, maar we kwamen op 24 december behoorlijk vermoeid aan in Boedapest. Behalve dan Karolina die tijdens de rit goed heeft geslapen. Om van de lange rit te bekomen hebben we 24 en 25 december in ons appartementje in Boedapest doorgebracht. Op 26 december gingen we voor het weekend naar Gyoma om daar samen met de rest van de familie kerstmis te vieren. We hebben cadeautjes uitgewisseld (grote voor de kleintjes en kleine voor de groten) en lekker gegeten en gedronken. Het kerstmenu (verzorgd door Kati mama) was: Hongaarse kippensoep, gebakken eend met appelsiensaus, bejgli en gebak. Het was fijn om mekaar weer terug te zien ook al was de sfeer een beetje getemperd door het feit dat Andris onderweg naar Gyoma een onaangename ontmoeting had met een hert waardoor zijn auto behoorlijk wat schade opliep (sommigen vinden nochtans het ergste dat Andris het hert niet heeft meegenomen). We zijn ook samen naar de bowling geweest waar Karolina de spelers met een lang applaus heeft gefeliciteerd. Ze genoot daar heel erg van. Terug in Boedapest hebben we elke dag een wandeling gemaakt ondanks het koude weer. Boedapest is altijd prachtig, maar met kertmis is de stad echt speciaal. De centrale straten zijn fantastisch verlicht en de kerstmarkt op het Vörösmarty plein is niet te missen.
We waren echt benieuwd hoe Karolina haar eerste bewust meegemaakte kerstmis ging beleven. In de crèche werd er een kerstboom gezet maar thuis durfden we het niet te riskeren. We hebben wel op de tafels en op de vensterbank kerstdecoratie gezet, en dat vond Karolina ook heel interessant. In Hongarije was er wel een kerstboom. Karolina vond dat allemaal wel interessant, maar ze beseft nog niet welke betekenis dit heeft. Ze heeft wel gretig gegeten van het kerstgebak, het viel bij haar geweldig in de smaak.
Samen met Karolina hebben we ons heel goed geamuseerd tijdens deze kerstvakantie. Met de komst van het nieuwe jaar wensen we voor onszelf en iedereen die deze blog leest een goede gezondheid, veel geluk en plezier.
Karácsony 2008
Egy sok változást hozó év végén (egy kisbaba érkezése, Eddy új beosztása, egy nyaraló a Balatonnál, stb.) már nagyon vártuk a karácsonyi szünetet, amit idén egészében Magyarországon töltöttünk. Mivel jelenleg még mindig szinte lehetetlen vállalkozás Karolinával autóval utazni, hosszas gondolkozás után úgy döntöttünk, hogy a lakóautóval megyünk Magyarországra. Ez ugyan ott helyben problémákat okoz, mivel nem egyszerű parkolóhelyet találni. Éjjel utaztunk, így nem volt nagy forgalom, ám december 24-én reggel igen fáradtan érkeztünk meg Budapestre. Kivéve persze Karolinát, aki szinte egész úton jól aludt. Hogy a hosszú utat kipihenjük, december 24-ét és 25-ét Budapesten töltöttük a lakásunkban. December 26-án továbbindultunk Gyomára, hogy a hétvégén a család többi tagjaival együtt ünnepeljük a karácsonyt. Megajándékoztuk egymást (a kicsiket nagy ajándékkal, a nagyokat kicsivel), finom ételeket ettünk. A karácsonyi menü (amiről Kati mama gondoskodott) a következő volt: húsleves, narancsos kacsa, sütemény. Jó volt újra találkozni egymással, noha a hangulatot egy kicsit elrontotta, hogy Andrisék Gyomára menet elütöttek egy őzet és az autójukat elég nagy kár érte (noha egyesek jobban sajnálták, hogy Andris nem hozta el az őzet). Végre sikerült együtt elmenni a bowlingra is, ahol Karolina lelkes tapssal biztatta a tekézőket. Budapestre visszatérve mindennap sétáltunk a nagy hideg ellenére (szilveszterkor 30 éves hidegrekord Budapesten!). Budapest mindig gyönyörű, de karácsonykor különösen szép. A városközpont utcái csodálatosan ki vannak világítva, a karácsonyi vásár a Vörösmarty téren pedig kihagyhatatlan.
Nagyon kíváncsiak voltunk, hogy Karolina hogyan fogja átélni első tudatosan megélt karácsonyát. A bölcsiben állítottak karácsonyfát, de mi ezt otthon nem mertük megkockáztatni. Az asztalokra és az ablakpárkányra helyeztünk ugyan karácsonyi díszeket, és az nagyon érdekelte Karolinát. Magyarországon volt karácsonyfa. Karolina ezt mind nagyon érdekesnek találta, de az igazi jelentését az ünnepnek és az ahhoz tartozó díszeknek még nem érti. De azért lelkesen ette a karácsonyi süteményeket, mind nagyon ízlett neki.
Karolinával együtt nagyon jól éreztük magunkat a karácsonyi ünnepek alatt. Az új évre kívánunk magunknak és a blog minden olvasójának jó egészséget és sok sikert, örömöt
Karolina 2008. november 22-én látott életében először havat, és tátott szájjal nézte az égből hulló hatalmas hópelyheket.
Karolina heeft voor het eerst in haar leven op 22 november 2008 sneeuw gezien. Zij heeft met een open mond naar de grote witte vlokken gekeken die vanuit de hemel naar de grond vielen.
Karolina kb. 45 hónapos korától kezdve játszik a szó szoros értelmében. Azelőtt nézelődött, megfogta a környezetében lévő tárgyakat, de valójában nem játszott velük. Már kezdtünk aggódni, hogy a játék nem is érdekli. Ez akkor változott meg, amikor felfedezte alvótársát, Pinokkiót, aki egy idő után nem csak az elalvásban segítette azzal, hogy Karolina megtanulta, hogy ha megyünk Pinokkióhoz, akkor az azt jelenti, hogy eljött az alvás ideje, hanem kb. 5 hónapos korában elkezdett vele beszélgetni is. Pinokkiót később kiegészítette egy nagy és egy kis maci is, akik a mai napig Karolina hű barátai és alvótársai. Pinokkió után Karolina egyre nagyobb érdeklődést mutatott a járókáján forgó és zenélő állatok, a képeskönyvek és a labdák iránt, és persze nagyon szerette a kukucskálós játékot is. A csörgők viszont soha nem érdekelték. 78 hónapos korától kezdve kimondott érdeklődést mutat a zenélő játékok iránt, amiket előszeretettel nyomogat, pörget, forgat, lóbál, és 9 hónapos korában elkezdett táncolni is, vagyis ritmikusan mozogni előre-hátra, jobbra-balra a zene ütemére. Nagyon szeret telefonálni is.11 hónapos korától kezdve szeret játszani az egymásba rakható játékokkal is, amiket egyelőre főleg pohárként használ. Jelenleg, egyéves korában kedvence a gitár, a kis madaras zenélő szőnyeg, a micimackós zenélő autó, a háromkerekű bicikli, a zenélő kutya, a zenélő kocka, a zenélő farm, stb. Az utóbbi hetekben nagyon szeret játszani egy golyóval, ami csörög, és amit maga előtt görget, majd megy utána. Kíváncsisága töretlen, és mindennap megtekintjük az otthon található dolgokat: a kaktuszt (amit ajj-nak nevez), a kutyás perselyt, anya kék üveggolyóit, a porcelán tehenet, az udvaron forgó virágot és halat, az üvegmadarakat, az összes lámpát, a porszívót és a telefonokat. Újabban el kell húzni a lamellákat, és úgy nézzük az ablakon keresztül az utcán járó autókat és buszokat.
Karolina is al intussen 10 maanden oud en heeft kennisgemaakt met verschillende lekkere gerechten. Zij eet graag zowat alles: van spinazie tot pompoensoep, van aardappeltjes tot spaghetti. In de créche eet ze aardig haar bordje bijna altijd leeg, en thuis 's avond en in het weekend proeft ze ook graag van alles, zoals het op de bijgevoegde foto's te zien is.
Karolina és a gasztronómia
Karolina időközben 10 hónapos lett, és megismerkedett mindenféle finom étellel. Jó étvággyal eszik mindenfélét a spenóttól a töklevesig, a krumplipürétől a spagettiig. A bölcsődében szépen megeszi, amit a tányérjába tesznek, és esténként és a hétvégén itthon is megkóstol sok mindent, amint az a mellékelt fotókon is látszik.
Op deze mooie septemberdag zijn we even naar de kinderboerderij geweest. Het was de eerste keer dat Karolina het ook actief kon meemaken, daar ze de vorige keren nog in haar reismand lag. Het beviel haar heel erg. Vooral de eendjes en de varkens interesseerden haar. Hieronder staan er enkele foto's van ons bezoekje.
A gyerekfarmon
Ezen a szép őszi napon a gyerekfarmra kirándultunk. Ez volt az első alkalom, hogy e sétának Karolina is aktív részese volt, mivel a korábbi alkalmakkor még a mózeskosárban feküdt, és nagyon megnyerte a tetszését. Különösen a kiskacsák és a malacok érdekelték. Alább néhány fotó a sétáról.
Het is fijn in de crèche / Jaj de jó a bölcsiben
Het is fijn in de crèche
We zitten intussen in het midden van september, dat wil zeggen dat het nieuwe school-, werk- en crèchejaar voor iedereen begonnen is. Op 1 september is Karolina voor het eerst voltijds naar de crèche geweest.We waren er natuurlijk niet gerust in, het was afwachten hoe ze de eerste week zou doorbrengen. Maar wij en de verzorgsters in de crèche waren ook aangenaam verast: geen traantjes, geen tegenspartelen: Karolina vond het vanaf het eerste ogenblik heel erg leuk om met andere kinderen te mogen spelen, en er was toch zoveel interessants te zien in de crèche dat het niet kon tegenvallen. De verzorgsters konden niet genoeg tegen papa zeggen dat Karolina zich zo goed heeft aangepast, dat ze niet weent, dat ze zo flink is, dat ze zo goed eet, dat ze zo goed slaapt, enz. Zo is het natuurlijk voor mama en papa ook veel gemakkelijker om haar daar te moeten achterlaten. Ze is echt heel sociaal geworden ten opzichte van kinderen, maar tegenover volwassenen is ze nogal wantrouwig. Maar dat vinden we ook niet zo erg.
Karolina is ondertussen ook weer vooruitgegaan: ze is ferm gegroeid, ze heeft al 5 tandjes en er komen er tegelijkertijd nog 6 bij, ze kan al langdurig blijven zitten en kan heel snel vooruit kruipen. Ze zegt ook al enkele woordjes: nem (neen in het Hongaars) als ze niet meer wil eten, njam-njam als ze honger heeft, gyere (kom! in het Hongaars, maar het lukt nog niet altijd perfect), en natuurlijk mama, en soms ook papa. Elke dag doet ze nieuwe dingen waarmee ze ons verast. Ze kruipt onder de tafel, pakt zelf haar bekertje met water, trekt gezichten om ons te doen lachen, ze pakt blokjes uit haar auto en probeert die er weer terug in te duwen, enz. Ze is dan ook heel erg geïnteresseerd in alles wat niet mag: het licht aandoen, onder de tafel kruipen, alles op de grond gooien, de leesbril van papa afpakken, enz. Het enigste wat ze nog altijd met veel weerzin doet is in de auto zitten, maar hopelijk zal dat later ook minder erg worden.
Jaj de jó a bölcsiben
Időközben szeptember közepén járunk, vagyis mindannyiunk számára megkezdődött az új tan-, munka- és bölcsi év. Szeptember 1-jén Karolina első alkalommal ment egész napra a bölcsibe. Természetesen nagyon aggódtunk, hogy vajon jól fogja-e érezni magát, mit hoz az első hét. Szerencsére bennünket és a gondozónőket is kellemes meglepetés ért: nem folytak könnyek, nem volt ellenkezés: Karolina az első pillanattól élvezte, hogy más gyerekekkel játszhatott együtt, és a bölcsiben annyi érdekes látnivaló volt, hogy az csak jó hely lehetett. A gondozónők nem tudják elégszer mondani apának, hogy Karolina milyen jól beilleszkedett, hogy nem sír, hogy milyen szépen játszik, milyen jól eszik, milyen jól alszik, stb. Így természetesen anyának és apának is sokkal könynebb őt ott hagyni. Gyerekekkel szemben rendkívül nyitott lett, de felnőttekkel szemben még mindig eléggé távolságtartó, de az nem olyan nagy baj.
Karolina időközben ismét sokat fejlődött: sokat nőtt, van 5 foga, és azok mellett egyszere bújik ki még 6, ami persze nem megy könnyek nélkül Már hosszú ideig tud egyedül ülni, és nagyon gyorsan tud kúszni. Már mond néhány szót is: nem, ha nem akar többet enni, gyere (ez még nem mindig sikerül tökéletesen), nyam-nyam, ha éhes, és természetesen mama és papa. Minden új dolgokkal lep meg bennünket. Bemászik az asztal alá, egyedül iszik a pohárkájából, vicces grimaszokat vág, hogy megnevettessen bennünket, kiszedi a kockákat az autójából, aztán megpróbálja őket visszatenni, stb. Természetesen minden érdekli, amit nem szabad csinálni: a villanyt felkapcsolni, mindent a földre dobni, az asztal alá mászni, apa szemüvegét levenni, stb. Az egyetlen, ami még mindig nagy ellenszenvet vált ki belőle, az az autózás, de remélhetőleg idővel ez is javul.
De eerste lange zomervakantie / Az első hosszú nyári vakáció
De eerste lange zomervakantie
We zijn terug van weggeweest na een maand leuke zomervakantie. Dit was de eerste keer dat we samen met Karolina zo lang weg waren van thuis, maar gelukkig het is voor iedereen heel plezant geweest. We zijn tijdens deze vakantie met de mobilhome naar Hongarije en naar Kroatië geweest. We hebben eerst de familie in Hongarije bezocht, daarna hebben we een week gekampeerd in Balatonakali, en vervolgens hebben we een week doorgebracht in Kastel Stafilic (naast Split) in Kroatië samen met Andris en Vera, en Kati mama en Lajos. Na wat wisselvallige dagen in het begin van de vakantie hebben we heel mooi zomerweer gehad, in Kroatië zelfs een tikkeltje te warm met temperaturen rond de 38 graden (zonder enige afkoeling s nachts), en dat missen we nu in deze novemberachtige augustus heel erg. Karolina heeft deze vakantie ook heel leuk gevonden, vooral dan op camping. Ze probeerde met elk kind en elk hondje kennis te maken, ze heeft heel goed gegeten en heel goed geslapen. Ondanks al die nieuwe ervaringen en nieuwe plaatsen heeft ze toch kunnen vasthouden aan haar eigen ritme. Ze heeft gevaren in haar eigen taxibootje op het Balatonmeer en in de Adriatische zee tot het ogenblik dat we haar beentjes in het water hingen, want vanaf dat ogenblik wilde ze niet meer varen, alleen maar zwemmen. Het enigste minpunt van de reis was het feit dat Karolina een absolute afkeer heeft van haar autozitje en daar absoluut uit wil. Het is een marteling voor haar, maar ook voor ons om zo te moeten reizen. Terug thuis hebben we voor haar een nieuwe, echte autostoel aangeschaft die al in de rijrichting moet gezet worden, en nu hopen we heel erg dat ze deze nieuwe manier van reizen een beetje plezanter zal vinden.
De ontwikkeling van Karolina is ook heel goed vooruit gegaan tijdens deze vakantiemaand. Ze heeft eerst en vooral enkele tandjes bij gekregen, en nu heeft ze al 5 tanden, en er zijn op dit ogenblik nog 2 of 3 op komst. Motorisch heeft ze ook veel bijgeleerd: ze kan al even zonder steun zitten (ze kan nog wel niet van een ligpositie opzitten) en ze heeft al de beginselen van kruipen ontdekt en oefent elke dag om haar techniek te verbeteren.
Az első hosszú nyári vakáció
Egy egyhónapos nyári vakáció után végre előkerültek az elveszett báránykák. Ez volt az első alkalom, amikor Karolinával ilyen hosszú időt távol töltöttünk itthonról. Szerencsére mindenki jól érezte magát és egyikőnk sem volt beteg. A nyaralás során Magyarországon és Horvátországban jártunk a lakóautóval. Először családot látogattunk, utána pedig egy hétig kempingeztünk Balatonakaliban, majd a horvátországi Kastel Stafilic-ben (Split mellett) töltöttünk egy hetet Andrissal és Verával, Kati mamával és Lajossal. A vakáció első napjainak változékony időjárása után igazi nyári meleg volt, Horvátországban egy kicsit túl nyári is 38 fok körüli hőmérsékletekkel (ami éjszaka sem hűlt le), ám ebben a novemberies augusztusban már nagyon hiányoznak ezek a hőmérsékletek. Karolina is jól érezte magát a nyaralás során, különösen a kempingezést élvezte. A kempingben megpróbált megismerkedni minden gyerekkel és minden kutyával, nagyon jól evett és nagyon jól aludt. A sok új élmény és ismeretlen hely ellenére sikerült megtartania az itthon megszokott ritmusát. A saját kis taxicsónakjában csónakázott a Balatonon és az Adrián is egészen addig, amíg a lábait bele nem lógattuk a vízbe, ugyanis attól kezdve már nem akart csónakázni, csakis fürödni. A vakáció egyetlen negatívuma az volt, hogy Karolina abszolút ellenszenvvel viseltetik az autózás iránt és mindenáron ki akar szállni a kisüléséből. Az autózás kész kínzás a számára, de így utazni nekünk sem kellemes. Hazaérve megvettük az új, igazi autósülését, amiben már az útiránynak megfelelően ül, és szívből reméljük, hogy ezentúl egy kicsit jobban fogja viselni az autós utakat.
Karolina igen sokat fejlődött a nyár folyamán. Először is kibújt néhány új foga, így már összesen 5 van neki, és még 2 vagy 3 félúton van. A motorikus készségek terén is sokat változott. Már rövid ideig tud egyedül ülni (noha fekvőhelyzetből még nem tud felülni) és felfedezte a mászás alapelveit is, gyakorol is mindennap szorgalmasan, hogy tökéletesítse a technikáját.
