De eerste werkdag van Hajni was gelukkig snel achter de rug, en ’s avonds kon ze nog aan de voorbereideingen van de reis naar Hongarije beginnen. Strijken, een beetje poetsen, sandwiches maken voor onderweg (gelukkig vrijwillig overgenomen door Eddy), koffie maken, enz. Je wordt al moe voordat je vertrekt ... Eddy moest op de avond voor het vertrek naar een vergadering gaan, dus noch Hajni, noch Eddy zag het nog zitten om diezelfde nacht nog te vertrekken. Bovendien waren ze er ook niet zeker van dat Karolina in een schuddende auto zou kunnen slapen, dus vonden ze het beter om niemand te belasten. Woensdagmorgen iets na 7 konden ze wel vetrekken. Iedereen stapte redelijk uitgerust en vrolijk de mobilhome binnen. Tot ieders verbazing viel het verkeer goed mee, en er waren zelfs geen files op de traditionele fileplaatsen, zoals Aschaffenburg, Würzburg-Kist en Nürnberg. Daarentegen in Oostenrijk, war het verkeer normaal goed vlot is, was het op twee plaatsen stilstaan. Gelukkig maakt Hongarije sinds december vorig jaar deel uit van de Schengen-zone en moesten we aan de grens niet meer stoppen waardoor we toch flink wat tijd konden besparen. Het kwam goed uit want de batterijen van Karolina waren tegen dan op, het arme kindje wilde maar één ding: een lekker badje nemen en daarna mooi in haar bedje slapen.  Op woensdagavond om 22 uur kwamen we aan in Boedapest en zo werden de wensen van Karolina snel in vervulling gebracht. De volgende dag, op het feest van de arbeid, gingen we met Andris en Vera naar Gyoma, waar we tot zaterdagavond verbleven, en hebben we enkele dagen samen met de rest van de familie bij Kati mama doorgebracht. Gergö en Vivike (neefje en nichtje van Karolina) waren ook van de partij, er was dus tijd om mekaar een beetje te leren kennen. Er was natuurlijk veel lawaai, veel geween en veel gelach, maar Karolina, die gemakkelijk verschiet van alles en iedereen,  was heel kalm gebleven. Tot grote verbazing van Hajni kon ze zelfs eten terwijl iedereen rond haar babbelde en lawaai maakte, wat ze thuis toch niet zo gemakkelijk doet. Karolina vond het ook plezant in de mobilhome en kon ’s nachts goed slapen ondanks al dat lawaai in de buurt: de haan van de buurman, de honden in de straat, de muziek uit de discotheek: en dat noemen ze de rust van het plattelandJ))). Het feit dat Karolina zo goed sliep was een grote opluchting voor Hajni en Eddy die deze reis als een generale repetitie voor de zomervakantie beschouwden. In de zomer zal Karolina enkele weken lang in de mobilhome wonen, ze zal het dus gewoon moeten worden. Andris en Vera hebben nochtans aangeboden dat ze wel in de mobilhome zouden slapen, maar Karolina moest het ook gewoon worden. De andere grote attractie van Karolina dit weekend was dat ze – na de toevallige gebeurtenis op 1 april – regemlatig van haar rug op haar buik draaide.

Spijtig genoeg konden we met Hajni en Öcsi (schoonzus en broer van Hajni) niet zoveel tijd doorbrengen omdat ze moesten werken, maar volgende keer zullen ze hopelijk een beetje meer tijd hebben.

Omdat ze verwachtten dat het verkeer op zondag druk zou zijn, hebben Hajni en Eddy besloten om op zaterdagnacht terug naar huis te rijden. Ze hoopten tegelijkertijd dat Karolina ook een beetje meer zou slapen dan op de heenreis, wanneer ze de hele dag maar 2 uur met gesloten oogjes heeft doorgebracht. Dit bleek een goed idee, deels omdat het verkeer al op zaterdagnacht druk was (het bleek alsof half Roemenië onderweg was), en deels omdat Karolina tot 6 uur ’s morgens bijna ononderbroken sliep. Na een vermoeiende nacht waren we op zondagmorgen om 9 uur thuis, en zo konden we ook nog van een mooie zomerse zondag genieten.

Hajni első munkanapja szerencsére gyorsan eltelt, így este gyorsan hozzá tudott fogni a magyarországi utazás előkészületeihez. Vasalás, egy kis takarítás, szendvicskészítés, amit szerencsére Eddy magára vállalt, kávéfőzés, stb. Az ember elfárad, mielőtt útra kel ... Eddynek kedden este még értekezletre kellett mennie, így az éjszakai indulást sem Hajni, sem Eddy nem tartotta jó ötletnek. Ráadásul abban sem voltak biztosak, hogy Karolina éjszaka aludna-e egy rázkódó lakóautóban, így nem akarták feleslegesen sanyargatni önmagukat sem. Szerdán reggel röviddel 7 után sikerült elindulni. Mindenki viszonylag kipihenten szállt be a lakóautóba és vidáman indult útnak. Igen nagy meglepetésre a forgalom elég tűrhető volt: Németországban egyetlen helyen sem volt dugó, még a hagyományosan „beduguló” helyeknek számító Aschaffenburgban, Würzburg-Kistnél és Nürnbergnél sem. Ausztriában viszont, ahol általában nem szoktak dugók lenni, két helyen is állt a forgalom. Szerencsére tavaly december óta Magyarország is a schengeni övezet része, így már nem kell megállni a magyar határon sem, amivel igen sok időt lehet nyerni. Ez nagyon jól jött ki, ugyanis Karolina elemei akkorra felmondták a szolgálatot, és szegényke már csak egyet akart: pancsizni és az ágyikójában aludni. Szerdán este 10-kor megérkeztünk Budapestre és Karolina vágya is nagyon gyorsan teljesült. Másnap, a munka ünnepén, Andrissal és Verával együtt mentünk tovább Gyomára, ahol szombat estig maradtunk, és a család körében töltöttünk néhány kellemes napot Kati mamánál. Gergő és Vivike (Karolina unokatestvérei) is végig ott voltak, így bőven jutott idő ismerkedésre és játékra. Persze, volt ricsaj, sírás-rívás, amit csak el lehet képzelni, de Karolina, aki viszonylag könnyen megijed mindentől és rögtön elsírja magát, ha kibillen a megszokott kerékvágásból, rendkívül nyugodtan viselte a helyzetet. Hajni nagy meglepetésére még úgy is evett, hogy mindenki beszélt és ricsajozott körülötte, ami itthon nem nagyon szokott sikerülni! Karolina a lakóautóban is jól érezte magát és éjjelente nagyon jól aludt, pedig csend nem nagyon volt. Kukorékolt a szomszéd kakasa, csaholtak az utcabeli kutyák, a ligeti diszkóban üvöltött a zene – a vidék nyugalmaJ))). Az, hogy Karolina ennek ellenére jól aludt, nagy megkönnyebbülés volt Hajni és Eddy számára, akik ezt az utat tekintették a nyári vakáció főpróbájának. Akkor ugyanis Karolinának is a lakóautó lesz néhány hétig az otthona. Andris és Vera ugyan felajánlották, hogy majd ők alszanak odakint, de Karolinának is szoknia kellett a helyet. Karolina másik nagy attrakciója az volt, hogy az április 1-jei véletlenszerű esetet követően ezen a hétvégén már tudatosan és rendszeresen átfordult a hasára.

Sajnos Hajnival és Öcsivel nem sokat tudtunk találkozni, de talán legközelebb arra is több idő jut.

Mivel vasárnapra igen nagy forgalom volt várható, Hajni és Eddy úgy döntöttek, hogy még szombaton este elindulnak haza. Remélték, hogy Karolina is jobban fog aludni útközben, mint odafelé, amikor is csak 2 órát aludt egész nap. Ez jó ötletnek bizonyult, mert már szombaton éjszaka is nagyon nagy volt forgalom, úgy tűnt, mintha fél Románia útra kelt volna. Egy igen fárasztó egész éjszakás út után (amit Karolina gyakorlatilag végigaludt a mózeskosárban), reggel 9-kor szerencsésen hazaértünk, és egy nagyon szép, nyárias vasárnappal zárhattuk az ünnepi hétvégét. Karolina egyébként még most is a kialvatlanságából próbál lefaragni: tegnap este  21.00 óta alszikJ)))                                                                                                                                                                                                                 

05-05-2008 om 00:00 geschreven door Hajni, Eddy, Karolina