Het is fijn in de crèchexml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />

We zitten intussen in het midden van september, dat wil zeggen dat het nieuwe school-, werk- en crèchejaar voor iedereen begonnen is. Op 1 september is Karolina voor het eerst voltijds naar de crèche geweest.  We waren er natuurlijk niet gerust in, het was afwachten hoe ze de eerste week zou doorbrengen. Maar wij en de verzorgsters in de crèche waren ook aangenaam verast: geen traantjes, geen tegenspartelen: Karolina vond het vanaf het eerste ogenblik heel erg leuk om met andere kinderen te mogen spelen, en er was toch zoveel interessants te zien in de crèche dat het niet kon tegenvallen. De verzorgsters konden niet genoeg tegen papa zeggen dat Karolina zich zo goed heeft aangepast, dat ze niet weent, dat ze zo flink is, dat ze zo goed eet, dat ze zo goed slaapt, enz. Zo is het natuurlijk voor mama en papa ook veel gemakkelijker om haar daar te moeten achterlaten. Ze is echt heel sociaal geworden ten opzichte van kinderen, maar tegenover volwassenen is ze nogal wantrouwig. Maar dat vinden we ook niet zo erg.

Karolina is ondertussen ook weer vooruitgegaan: ze is ferm gegroeid, ze heeft al 5 tandjes en er komen er tegelijkertijd nog 6 bij, ze kan al langdurig blijven zitten en kan heel snel vooruit kruipen. Ze zegt ook al enkele woordjes: ‘nem’ (‘neen’ in het Hongaars) als ze niet meer wil eten, njam-njam als ze honger heeft, ‘gyere’ (‘kom!’ in het Hongaars, maar het lukt nog niet altijd perfect), en natuurlijk ‘mama’, en soms ook ‘papa’. Elke dag doet ze nieuwe dingen waarmee ze ons verast. Ze kruipt onder de tafel, pakt zelf haar bekertje met water, trekt gezichten om ons te doen lachen, ze pakt blokjes uit haar auto en probeert die er weer terug in te duwen, enz. Ze is dan ook heel erg geïnteresseerd in alles wat niet mag: het licht aandoen, onder de tafel kruipen, alles op de grond gooien, de leesbril van papa afpakken, enz. Het enigste wat ze nog altijd met veel weerzin doet is in de auto zitten, maar hopelijk zal dat later ook minder erg worden.

Jaj de jó a bölcsiben

Időközben szeptember közepén járunk, vagyis mindannyiunk számára megkezdődött az új tan-, munka- és bölcsi év. Szeptember 1-jén Karolina első alkalommal ment egész napra a bölcsibe. Természetesen nagyon aggódtunk, hogy vajon jól fogja-e érezni magát, mit hoz az első hét. Szerencsére bennünket és a gondozónőket is kellemes meglepetés ért: nem folytak könnyek, nem volt ellenkezés: Karolina az első pillanattól élvezte, hogy más gyerekekkel játszhatott együtt, és a bölcsiben annyi érdekes látnivaló volt, hogy az csak jó hely lehetett. A gondozónők nem tudják elégszer mondani apának, hogy Karolina milyen jól beilleszkedett, hogy nem sír, hogy milyen szépen játszik, milyen jól eszik, milyen jól alszik, stb. Így természetesen anyának és apának is sokkal könynebb őt ott hagyni. Gyerekekkel szemben rendkívül nyitott lett, de felnőttekkel szemben még mindig eléggé távolságtartó, de az nem olyan nagy baj.

Karolina időközben ismét sokat fejlődött: sokat nőtt, van 5 foga, és azok mellett egyszere bújik ki még 6, ami persze nem megy könnyek nélkül … Már hosszú ideig tud egyedül ülni, és nagyon gyorsan tud kúszni. Már mond néhány szót is: “nem”, ha nem akar többet enni, “gyere” (ez még nem mindig sikerül tökéletesen), “nyam-nyam”, ha éhes, és természetesen “mama” és “papa”. Minden új dolgokkal lep meg bennünket. Bemászik az asztal alá, egyedül iszik a pohárkájából, vicces grimaszokat vág, hogy megnevettessen bennünket, kiszedi a kockákat az autójából, aztán megpróbálja őket visszatenni, stb. Természetesen minden érdekli, amit nem szabad csinálni: a villanyt felkapcsolni, mindent a földre dobni, az asztal alá mászni, apa szemüvegét levenni, stb. Az egyetlen, ami még mindig nagy ellenszenvet vált ki belőle, az az autózás, de remélhetőleg idővel ez is javul.