Hihetetlen, de igaz: Karolina 2 éves lett! Felfoghatatlan, hogy milyen gyorsan repül az idő: a mi icipici kisbabánkból egy szinte már óvodás kis nagylány lett.
Karolina a 2. születésnapján az elsővel ellentétben szerencsére nem volt beteg, így jókedvűen fogadta az őt köszönteni érkező családtagokat, és nagy boldogsággal vette át az ajándékokat. És hogy teljes legyen az öröm, mindezt Plop-sapkában! Karolina ismét nagyon sok szép ajándékot kapott: egy gyönyörű igazi játékkonyhát, egy szép társasjátékot, egy Hello Kitty pöttyösgomba-házikót, egy kávéskészletet, egy Plop-kockakirakót és egy szekrényre ragasztható Nijntje-matricát. Mindenkinek köszönjük szépen! A születésnapja óta Karolina lelkesen sürög-forog a konyhájában, fáradhatatlanul főzi a kávét, a spagettit, a leveskét, issza a vizet a pohárkájából, vagyis nem unatkozik (ahogy anya és apa semJ)))
Deze zomer omdat we dichtbij waren hebben we twee keer een bezoek gebracht aan de familie in Gyoma. We hebben besloten om liever twee keer voor enkele dagen te gaan dan een keer voor een kortere periode. Op deze manier konden we ook de verjaardag van Hajni en de feestdag van Dédi meevieren in augustus.
Családlátogatás
Ezen a nyáron mivel a közelben voltunk kétszer is ellátogattunk Gyomára a családhoz. Úgy gondoltuk, hogy inkább kétszer megyünk rövidebb időre, mint egy alkalommal hosszabb időre. Ily módon volt lehetőségünk arra is, hogy augusztusban együtt ünnepeljük Hajni születésnapját és Dédi névnapját.
Na een moeilijke start van de vakantie waren we er toch in geslaagd om werk en ontspanning te combineren. Tijdens de 6 weken in Hongarije hadden we heel mooi weer, slechts enkele dagen moesten we warmere kleren aantrekken. We hebben elke dag iets in of rond het huis gewerkt of geregeld, maar elke dag maakten we in de namiddag even goed tijd om naar het Balatonmeer te wandelen en van het water en het strand te genieten. Voor Karolina betekende dat vooral op de autootjes gaan zitten, na ongeveer 5 minuten in het meer te baden. We hebben veel gedaan gekregen, maar toch minder dan we oorspronkelijk gepland hadden. Zes weken is lang, maar toch niet lang genoeg - zo bleek het. We hebben een gasketel laten installeren, de helft van de afsluiting in orde gebracht, een tuinhuisje laten opzetten en de oprit laten verlengen, het tuinspeelgoed grondig geschuurd en geverfd, en we hebben het huis bijna volledig bemeubeld. Er was helaas geen tijd om binnenshuis te verven, dat is voor volgend jaar.
Nyár 2009: munka és pihenés
A peches kezdetet követően sikeresen kombináltuk a munkát a pihenéssel. A Magyarországon töltött 6 hét alatt szinte végig jó időben volt részünk, csupán néhány napon kellett melegebb ruhát magunkra öltenünk. Minden nap dolgoztunk valamit a házon vagy intéztünk valamit, de minden délután szántunk arra is időt, hogy elsétáljunk a Balatonhoz, és élvezzük a vizet és a strandot. Ez Karolina esetében leginkább azt jelentette, hogy 5 perc fürdőzés után a kisautók felé vette az irányt. Sok munkát sikerült ugyan elvégeznünk, mégis kevesebbet, mint eredetileg terveztük. A hat hét hosszú idő, de mint kiderült, nem elég hosszú. Beszereltettük a gázfűtést, rendbe tettük a kerítés felét, építtettünk egy kerti pihenőt és meghosszabbítattuk a kocsibejárót, a hintát alaposan lecsiszoltuk és szépen lefestettük, a házat pedig majdnem teljesen bebútoroztuk. Arra sajnos már nem maradt idő, hogy bent is fessünk, az a jövő nyárra maradt.
Július 3-án végre elérkezett a várva várt pillanat: elmúlt az utolsó munka- és bölcsis nap, és megkezdhettük jól megérdemelt szabadságunkat. Másnap este el is indultunk a lakóautóval Magyarországra, szokásunkhoz híven fáradtan, rohanva és kissé idegesen. Az útnak kellően motorizálva vágtunk neki: a lakóautó mögötti utánfutón jött velünk apa motorja is. A motor természetesen nem naradhatott otthon, noha anya előre mondta apának, hogy úgysem lesz ideje motorozni. És a motor különben is veszélyes. A motor mellett még két ruhásszekrénynek is jutott hely az utánfutón. Hogy a gépjárműflotta teljes legyen, Guy, apa egyik kollégája és barátja két nappal később Magyarországra hozta az autónkat is (a csomagtartóban 3 zsák cementtel (75 kg), arra az esetre, ha Magyarországon esetleg cementhiány lenneJ))), hogy apa az utánfutóval teljes kényelemben intézhesse a nagybevásárlást. Balatonakaliban a garázsban állt még két bicikli, így kedvünkre válogathattunk a közlekedési eszközök között. Anya egyáltalán nem örült ennek a hurcolkodásnak, ám meg kellett ígérnie apának, hogy egyetlen egyszer sem mondja azt, hogy Én megmondtam előre, ha esetleg valami rosszul sülne el.
200 km vidám autózás után sötét felhők telepedtek a németországi autópályákra és a hangulatunkra: Köln mellett durr-defektet kaptunk! Mi az egészet észre sem vettük, csak azt, hogy hirtelen minden körülöttünk lévő teherautó elkezdett vadul dudálni. Erre csak megnéztük, mi lehet a gond. És na tessék, durr-defekt az utánfutón, a motor alatt. Így anya rögtön mondhatta is: Én megmondtam előre, mire apa kissé ideges lett. Apa telefonált a biztosítónak, hogy küldjenek egy autómentőt a helyszínre, de szegény báránykák sehogy sem tudtak a térképen elhelyezni minket: nem találták az Aachen és Köln közötti autópályát! Na, akkor telefonáljunk az ADAC-nak. Apa először megszámolta a pénzecskéjét, mert gondolta, hogy ez nem lesz olcsó mulatság. És milyen igaza volt! Az első kérdés így hangzott: Van maguknál pénz?. Válasz: Van. Akkor jó, mert a kerékcsere 250 euróba fog kerülni, az új pótkerék pedig 150-be. Hát akkor ez most így esett, ha muszáj, muszáj. Majdnem éjfél volt, mire folytathattuk az utunkat, egy 3 órás kényszerpihenő után. Akkor viszont apa nem mert 70 km/óránál gyorsabban menni. Nem kell számológép ahhoz, hogy kiszámoljuk, mennyi ideig tartott ebben a tempóban az 1300 km-es út. Nagy volt az örömünk, amikor vasárnap délután végre felcsillant előttünk a Balaton kék vize.
A bajoknak azonban még nem volt vége. Hétfőn reggel jöttek a gázszerelők. Apa motorja útban volt, apa pedig azt hitte, hogy azonnal arrébb kell vinnie, és sietett, hogy drága kincsének új helyet keressen. De ó, mizéria, a motor eldőlt és egy nagy repedés lett az oldalán. Apa természetesen ettől teljesen kiborult és nagyon elkeseredett, de estére azért visszatért a jókedve. Amikor már tényleg nagyon későre járt, anya és apa hosszas tanakodás után úgy döntöttek, hogy felhívják Guy-t és megkérdezik, hogy még messze jár-e, mert egész nap nem hallottak felőle semmit. Guy abban a pillanatban kb. 200 m-re volt a házunktól, de sajnos a rendőrség is, és az utcánk sarkán meg is büntették vezetés közbeni telefonálásért. Ne is említsük, hogy Guy életében először akkor használt mobiltelefont.
Így kezdődött hát a nyaralásunk, de szerencsére a későbbiekben nem volt részünk hasonló eseményekben.
Zomervakantie 2009
Op 3 juli was het zover: de laatste werk- en créchedag zat erop en mochten we aan onze welverdiende zomervakantie beginnen. Anderendaags 's avonds vertrokken we dus met de mobilhome zoals gewoonlijk doodmoe, gehaast en lichtjes geirriteerd richting Hongarije. We waren wel goed gemotoriseerd: achter de mobilhome trokken we nog een aanhangwagen met de motor van papa erop. Die moest natuurlijk absoluut mee, ook al zei mama tegen papa dat hij toch nooit tijd zou hebben om ermee rond te rijden. En een motor is daarenboven ook gevaarlijk. Naast de motor lagen er ook nog twee kleerkasten op de aanhangwagen. Om het beeld en het wagenpark compleet te maken reed Guy, een collega en goede vriend van papa twee dagen later met onze auto (met drie zakken cement in de koffer (75 kg) voor het geval dat er in Hongarije geen cement te vinden zou zijn) ook naar Hongarije zodat papa in alle comfort met de aanhangwagen boodschappen zou kunnen gaan doen. En in de garage in Balatonakali stonden er ook nog twee fietsen, keuze genoeg dus. Mama was allesbehalve blij met deze verhuis, maar zij moest aan papa beloven dat ze geen enkele keer ging zeggen: "Ik heb het toch op voorhand gezegd" als er iets mis zou gaan.
Na 200 km vrolijk rijden kwamen er donkere wolken boven de Duitse snelwegen en onze gemoederen liggen: nabij Keulen kregen we een klapband. We hebben het niet eens gemerkt, maar opeens begonnen alle vrachtwagens rond ons als zotten te claxoneren. Dan maar eens kijken. En kijk eens, we hadden een klapband aan de aanhangwagen, onder de motor. Mama kon dus direct eens zeggen: "Ik heb het toch op voorhand gezegd", waardoor papa lichtjes geirriteerd geraakte. Hij belde naar Ethias om een depannagedienst ter plaatse te krijgen, maar die arme schapen konden ons niet op de kaart plaatsen. Ze konden op de kaart de snelweg tussen Aken en Keulen niet vinden. Dan maar naar ADAC bellen. Papa ging eerst zijn centen tellen, want hij dacht dat dat geen goedkope grap zou zijn. En gelijk had hij! Eerste vraag: hebben jullie geld bij? Ja. Dan is het in orde want het zal 250 euro kosten voor het vervangen van de wiel en nog eens 150 euro voor een nieuwe reservewiel. Tja, wat doe je dan, als het moet, moet het . Het was bijna middernacht toen we eindelijk weer konden vertrekken, na 3 uur stilstaan. Maar dan durfde papa niet sneller dan 70km/uur rijden. Je hebt geen rekenmachine nodig om te berekenen hoelang de reis van 1300 km in dit tempo heeft geduurd. Wat waren we blij toen we zondagnamiddag eindelijk het Balatonmeer in ons vizier hadden.
Maar de ellende was nog niet voorbij. Op maandagmorgen kwamen er mensen om een gasketel te installeren. De motor van papa stond blijkbaar in de weg en papa dacht natuurlijk dat die onmiddellijk wegmoest, en hij haastte zich om zijn dierbare bezit te verplaatsen. Maar oh god, de motor was gevallen en er was een barst in de plastic afdekking aan de zijkant. Papa was natuurlijk in alle staten en treurde hij erg om dit voorval, maar tegen dat de avond viel bedaarden de gemoederen wel. Toen het al heel laat was, besloten mama en papa om eventjes naar Guy te bellen om te vragen of hij nog ver weg was want zij hadden de hele dag niets van hem gehoord. Guy reed al op dat ogenblik zo een 200 m van ons huis, maar helaas de politie ook, en Guy werd zo om de hoek van onze straat beboet wegens telefoneren achter het stuur. Om maar te zeggen dat dit de eerste keer in zijn leven was dat hij een GSM gebruikte.
Dit was dus het begin van onze vakantie, maar verder hadden we gelukkig geen last van gelijkaardige gebeurtenissen.
Áldozócsütörtök és pünkösd alkalmából végre néhány nap pihenés törte meg a munkanapok rohanó tempóját. Pünkösdkor a tengerhez is eljutottunk. Egy dolgot le kell szögeznünk: Karolina utálja a homokot.
Hemelvaart en Pinkster
Met Hemelvaart en Pinkster hadden we enkele dagen rust om van de hastige tempo van de werkdagen te bekomen. Met Pinkster zijn we naar de zee geweest. Voor alle duidelijkheid: Karolina haat de zand!
Az elmúlt hetekben, hónapokban Karolina rengeteget változott, hatalmas lépést tett előre. Elérkezett fejlődése egyik legfontosabb állomásához: március közepén, 15 és fél hónapos korában elkezdett járni. Először csak botladozva, sokszor hasra esve, de az eltelt időben sokat csiszolt a technikáján, és manapság már stabilan közlekedik. Igaz, ha fáradt, még mindig sokat esik, különösen esténként.
Miután elkezdett járni, Karolina elkezdett beszélni is. Egyre több szót mond, és az utóbbi időben a szavakat kezdi összefűzni egyszerű mondatokká. Kezdi megérteni az összefüggéseket, a tulajdonviszonyokat, pl. melyik autó kié, melyik papucs kié, mama auto, vagyis anya elment az autóval, apa auto, vagyis az autó apáé. Sokszor persze nem értjük, hogy mit mond, és csak találgatunk. Egyes szavakat hollandul mond (pl. buiten - kinn), más szavakat pedig magyarul (pl. alma, maci, víz, cipő, paci, cica, nyuszi), és persze vannak univerzális szavak, mint autó, bébi, banán, vau-vau. A szavakat még nem mindig sikerül tisztán kimondani, így a cica sokszor tita, a maci mahi, a cipő pici, a víz vis, a pancsi és a paci ugyanúgy hangzik.
Amióta Eddy egy hétig Svédországban volt, Karolina gyakran mutat fel az égre és mondja "apa", vagyis hogy apa elment a repülővel.
Karolinának már van bilikéje is. Igaz, még semmi nem került bele Bumbán kívül, de a látványa már nem idegen. Remélhetőleg az ismerkedést hamarosan felváltja az aktív használat.
Een grote stap vooruit
Tijdens de laatste maanden en weken is Karolina enorm veranderd, ze heeft een grote sprong vooruit gemaakt. Midden maart heeft ze een van de belangrijkste haltes van haar ontwikkeling bereikt: op de leeftijd van 15 maanden begon ze te lopen. In het begin eerder met veel vallen en opstaan, maar intussen heeft ze haar techniek verfijnd en tegenwoordig loopt ze al heel stabiel. Ze valt nog altijd veel als ze moe is, vooral 's avonds.
Nadat ze was begonnen te lopen, begon Karolina steeds meer te praten. Ze gebruikt steeds meer woorden en de laatste tijd probeert ze de woorden in simpele zinnen samen te voegen. Stilaan begrijpt ze het verband tussen de dingen en de eigendomsverhoudeingen, bvb. welke auto of welke schoen behoort tot wie, mama auto, dwz. dat mama is weg met de auto of die auto is van mama, papa auto papa is weg met de auto of die auto is van papa. Vaak begrijpen we natuurlijk niet wat ze wil zeggen en dan moeten wij maar gissen. Sommige worden zegt ze in het Nederlands (bvb. buiten), en sommige worden in het Hongaars (bvb. alma, maci, víz, cipő, paci, cica, nyuszi dwz. appel, beertje, water, schoen, paardje, poes, konijntje), en er zijn natuurlijk ook univerzele worden zoals auto, baby, banaan, wau-wau. De uitspraak is niet altijd geheel duidelijk, en zo wordt bvb. van "cica" "tita", van "maci" "mahi", van "cipő" "picő", van "víz" "vis".
Sinds Eddy in Zweden geweest is wijst Karolina vaak naar de hemel en zegt ze "apa", dwz. dat papa met het vliegtuig is weggeweest.
Karolina heeft al een klein WC'tje. Buiten Bumba is daar nog wel niets in geweest, maar het zicht is ten minste niet meer vreemd. Hopelijk zal de kennismaking binnenkort plaats maken voor het actieve gebruik ervan.
De krokusvakantie hebben we dit jaar in Spanje in Fuengirola doorgebracht in plaats van te gaan skiën. Daar de zomer nog ver is, vonden we het een goed idee om, na de ongewoon lange en koude winter, ons opnieuw met wat zon en vitamines op te laden. We opteerden voor een weekje Spanje met het vliegtuig vanuit Eindhoven.
De week was (veel te) snel om en we hebben ons goed geamuseerd. Het weer was mooi, met elke dag temperaturen rond de 18 graden, en de zon scheen alle dagen (behalve de voorlaatste dag, toen regende het). We hadden dus al een voorsmaakje van de lente.
Het vliegtuig landde in Malaga, waar we een auto hebben gehuurd om verder te rijden naar ons hotel in Fuengirola, ongeveer 30 km van Malaga. Reizen met het vliegtuig viel goed mee, zowel op de heen- als terugvlucht. Karolina heeft zich heel goed gedragen, ze weende niet, en op de terugweg sliep ze zelfs een uurtje. Wonder boven wonder heeft ze in Spanje ook in de auto niet geweend. Ze was in alles heel erg geïnteresseerd: in de auto's, de moto's, de fonteinen, de zee en de etalages. Als ze een restaurant of café zag, zei ze direct: njam-njam. Ze genoot met volle teugen van de reis. We hebben veel gewandeld en enkele korte uitstapjes gedaan, omdat het met Karolina toch moeilijk zou zijn geweest om ver te gaan. We zijn naar Malaga geweest, naar Marbella, naar Torremolinos en Benalmadena en twee keer naar Mijas, een mooi bergdorpje. Fuengirola zelf, waar ons hotel zich bevond, is een typisch Spaanse badstad. Gelukkig konden Malaga en Marbella hun oorspronkelijke staat vrij goed bewaren, zonder (te)veel hoogbouw.
Hieronder enkele foto's van onze vakantie.
Farsangi szünet a nagy víznél
Az idei síszünetet síelés helyett Spanyolországban töltöttük, Fuengirolában. Ugyan a nyár még messze van és igazi tengerparti nyaralásnak ez a vakáció emiatt nem volt nevezhető, úgy gondoltuk, hogy a szokatlanul hosszú és hideg tél után mindannyiunknak jót tesz, ha újra feltöltődünk vitaminokkal. Egy hétre mentünk repülővel, Eindhovenből. A hét gyorsan eltelt, és szerencsére jól. Az idő jó volt, szinte mindennap 18 fok körüli hőmérsékletekkel (kivéve az utolsó előtti napon, amikor is esett az eso), és szinte végig sütött a nap. Vagyis igazi tavaszias időnk volt. A repülőnk Malagában szállt le, a szállodánk pedig onnan kb. 30 km-re volt Fuengirolában, egy tengerparti városban. Béreltünk egy autót, és azzal mentünk tovább. A repülőút jó volt, oda is, vissza is. Karolina nagyon jól viselkedett a repülőn, nem sírt, igaz, odafelé nem aludt, visszafelé viszont igen, egy órát. Csodák csodájára Spanyolországban az autóban sem sírt, hanem nézelődött. Minden nagyon érdekelte: az autók, a motorok, a szökőkutak, a tenger, a boltok kirakata. Ha meglátott egy éttermet, rögtön mondta, hogy nyam-nyam. Vagyis nagyon élvezte az utazást. Sokat sétáltunk, egy kicsit kirándultunk is, bár Karolinával messzire nem tudtunk menni. Megnéztük Malagát, jártunk Marbellában és Mijasban, ami egy szép kis hegyi falu. Maga Fuengirola, ahol a szállodánk volt, egy tipikus spanyol tengerparti város, tele többtízemeletes betonházakkal. Marbella és Malaga azonban szerencsére elég szépen megőrizte eredeti jellegét, túl sok toronyház nélkül.
